Diagnózis.
Terápia.
Coaching.
Mentoring?
Önismeret.
Pszichoedukáció.
Sorstárs segítség.
Ha megérted hogy működik,
a neurodivergencia szupererő
...de hogyan navigálj vele és integráld az életedbe?
Gyanítom, hogy ADHD-s / a spektrumon vagyok
...de nincs diagnózisom, és nem tudom, merre induljak.
Diagnosztizált / felvállalt neurodivergens vagyok
...keresem, hogyan tudnám a mindennapokba integrálni az ADHD-m, autizmusom. Keresem a közösséget, a hasonlóakat.
Érdekel a téma
...esetleg hozzátartozója vagyok egy érintettnek, de az is lehet, hogy szkeptikus. Hiteles információt keresek, olvasgatnék, informálódnék.
Segítő szakmában dolgozom (pszichológus, coach, kutató)
...és szakmai kollaborációt, együttműködést keresek.
Mi ez az egész?
❝ Vajon tényleg mindenki rajta van a spektrumon, vagy az ADHD csak egy jó kifogás bármire? Esetleg kordivat? Már senkinek sincs személyisége, csak diagnózisok? Tényleg triplázódott az ADHD-s tünetekkel küzdők száma, vagy a világ lett olyan, amiben nem érezzük jól magunkat?
Hogyan lesznek éves várólisták diagnózishoz? Mi legyen a sok "enyhe" esettel, aki nem éri el a diagnosztizálható szintet, de egyértelműen gondjai vannak az életben? Miért nem kapunk felnőttként segítséget diagnózis után? Mikor segít igazán a terápia, a gyógyszer, a coaching — és mikor érdemes valami mást is keresni?
Miért van ennyi félreértés?
Az orvosi felfogás szerint a világ "egészséges" és "beteg" emberekből áll. A pszichológia a közbeszédben is még mindig sokszor erre a felosztásra épül: normálisokról, tünetekről, "mental health issue"-król beszélünk. Pedig a neurodivergencia nem betegség, nem is deficit, hanem egyszerűen egy eltérő idegrendszeri variáció, mint pl a balkezesség. A balkezességet a múlt században még a szexuális deviancia jeleként kezelték, és egészen sokáig próbálták átnevelni - természetes, hogy aki ilyen környezetben él balkezesként, az másodlagos "tüneteket" fog produkálni: frusztrációt, szégyent, hiányt. Az emberek nagy része legalább egy-két dologban eltér a többségi átlagtól, de beszélni nem mer róla, hiszen nem akarunk címkézni, nem akarunk kevesebbnek, "betegnek" tűnni, a hétköznapokban annyi a sztereotípia és tabu. Ezért inkább a ChatGPT-t használjuk öndiagnózisra, megértésre - de vajon lehetne ez máshogy?
Mit találsz ezen az oldalon?
Az Overthinkers'Club egy nyitott projekt, amihez bárki csatlakozhat - híd neurodivergensek, neurotipikusok, szakmabeliek és szkeptikusok között. Nem diagnózis, nem terápia, hanem platform egy párbeszédre - nem helyettesítve, hanem kiegészítve a hivatalos segítségformákat. A cél a táborok összehozása: mindegy hogy ki "egészséges" vagy "beteg", szakember vagy civil, neurotipikus vagy neurodivergens, diagnózissal rendelkező, várólistán álló, vagy csak magát gyanító, esetleg teljesen szkeptikus.
Szia, Ati vagyok, későn diagnosztizált autista és ADHD-s, neurodivergencia tapasztalati szakértő*.
*Tapasztalati szakértő = nem pszichológus, nem coach, hanem olyan személy, aki saját ADHD/autizmus tapasztalatai alapján segít, edukál
Mióta megtudtam, hogy a napi kihívásaimnak neve is van, nagyon sok más neurodivergenssel is beszélgettem ezekről - innen született ez a projekt. Ha mindenki tizedannyit oszthatna meg a saját történetéből, mint Donna Williams vagy Temple Grandin tette, máris más lenne a világ.
Munkám és szenvedélyem (special interest) az AI fejlesztés, a neuropszichológia és az analóg/fashion fotózás.